Interjúk / Interviews

I have given several interviews in my life, ranging from job interviews to some more traditional ones, like to the BBC. For example, on 21 December, 2007 ( the day the Schengen borders were extended) I had the honour to be interviewed by acknowledged presenter Audrey Carville in the radio programme Europe Today on BBC World Service. However, at times it's me who takes the role of the interviewer. Throughout the years I have published exclusive interviews I made with artists in Egyetemünk university paper, on mkka pop and culture foundation's webport, and in Magyar Nemzet paper's (hétvégi) Magazin.  Here are some examples:

 

Interjú Juhász Tekla tervezőgrafikussal

 

2007április 12-én interjút készítettem Juhász Teklával, a Képzőművészeti Egyetem akkor harmadéves hallgatójával.  Közben 2010 júniusában megtörtént Tekla sikeres diploma kiállítása - az egyik mellékelt fotón éppen az látható. A www.zedzeezoltan.eu weboldal művészeti design-ját is ő készítette számomra.  A 2007-es beszélgetésünk helyszíne a Csepp Café volt, mely során a Végtelen zenekar általam is elemzett album borítójának (Szabadon táncol) tervezési munkája mellett más érdekességről is mesélt nekem.  

 

 
 

Fotó © Bozi András

 

Művészeti érdeklődése már általános iskolában előjött, s akkor döntötte el, hogy képzőművészeti pályára szeretne menni:

 

Juhász Tekla: 12 éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, akkor jöttek a hétvégi rajzórák, a plusz rajzórák, a plusz feladatok. Abban az időben kerületi, fővárosi, országos versenyek voltak, ezeken részt vettem, több-kevesebb sikerrel. Aztán változó aktivitással bontakozott tovább, a gimnázium után indult be igazán.

 

A ,,kislemez'' megszületésének hátteréről a következőkbe avat be:

 

Juhász Tekla: A Végtelen zenekar énekesével, Fónagy Gáborral beszélgettünk arról, hogy valami különlegesebb borító kellene, nem egy a sok közül. Beszéltünk ezekről a papírtokos lemezekről, s aztán ebben kezdtem el én gondolkozni, hogy miképp lehetne kivitelezni, kisebb méretben, anyagi forrásnak megfelelően, hogy megvalósítható legyen. Így jött aztán az ötlet, hogy legyen kisebb a CD, mely olcsóbban beszerezhető, legyen kisebb maga a borító, így a nyomtatási költség, az előállítási költség is olcsóbb. Igazából ezért lett amilyen. Rendkívül szerény keretekből kellett gazdálkodni, ezért is csak az egyik oldalán fóliázott, de tény, hogy a lehetőségekhez képest elég jó minőségű anyag.

 

A számomra rendkívül esztétikus kivitelű, forradalmi kisméretű papírborítós megoldással kapcsolatban sok kritikát kapott:

 

Juhász Tekla: Volt, aki közölte velem, hogy olyan, mint egy túldíszített szappanos doboz, aztán volt aki azt nem értette, hogy miért kék meg szürke az árnyalat, szóval az volt a legnagyobb problémája vele. Akadt olyan is, aki azt mondta, hogy túldolgoztam számítógéppel. Nos, amit látsz, az egyetlen makró fotó, s egyáltalán nem nyúltam bele számítógéppel. Ezt én fotóztam, ez így egy az egyben a kép maga, csak pár vékony fehér vonal van utólag rátéve, ezen kívül semmi más! Tehát, nem fogható rá, hogy túl van dolgozva, szerintem!

 

A fentiekből kitűnik, hogy Tekla kiváló fotós érzékkel is rendelkezik, de művészeti érdeklődése, tevékenysége, számos területre kiterjed:

 

Juhász Tekla: Nincs olyan terület, ami elsődlegesen érdekelne, én igazából szeretek mindenevő lenni.

Tehát a cédéket, a könyveket ugyanúgy szeretem, mint a plakátokat, vagy a céges pályázatokat, vagy az arculatokat. Még nem specializálódtam egyetlen területre sem. Minden területhez próbálok egyformán nyitottan hozzáállni, ugyanúgy meg tud fogni mindegyik.

 

Bepillantást enged a tervezőgrafika területére és ezen a területen levő kiállítás lehetőségeire is:

 

Juhász Tekla: A tervezőgrafika szerintem elsősorban nem az az ág, ami kiállításra lenne tervezve, amit megnézel a múzeumban, hanem az, ami körülvesz téged, amikor például bemész egy könyvesboltba, vagy kimész az utcára és megnézel egy reklámplakátot, vagy felveszed például a Metró újságot, vagy bármelyik zenei, sport, közéleti lapot, akármilyen magazint. Az mind tervezőgrafika, azt nem kell kiállítanod, mert az ott van a mindennapjaidban. Ami a kiállítás lehetőségét illeti, azért van fórum: egyrészt az egyetem is rendez évvégenként egy kipakolás szerűséget, ahol meg lehet nézni az egyetem falán a cuccokat, de az azért rendkívül kevés hely ahhoz képest, ahányan vagyunk, oda limitált mennyiségű munka fér. Viszont ami ennél valamivel nagyobb, az a Békéscsabai Biennálé, mely kifejezetten egy grafikai biennálé, s úgy tudom, a nemzetközi pályázatokon kívül ez számít a legnagyobbnak hazai viszonylatban. Ezt most felhozták Békéscsabáról, és tavaly fent volt a Magyar Nemzeti Galériában, ahol nekem is volt kint munkám, tehát oda bezsűriztek, ott is limitált a bejutási szám. Ez egy időszaki kiállítás volt, másfél-két hónapig volt látható. Ez már úgymond egy komolyabb sikernek tekinthető, egy John Cage emlékplakáttal kerültem be.

 

 

 

Fotó © Zed Zee Zoltán
k

 

A Végtelen zenekaron kívül más zenekaroknak levő esetleges cd borító tervezésétől sem zárkózik el, de mint mondja, az elsősorban nála idő kérdése:

 

Juhász Tekla: Igazából vállalnék ilyen felkéréseket, csak az idő az, ami kulcskérdés, mert dolgozom egy cégnek is, mellette ott van az egyetem, s mindamellett még ott van az önképzés is, ugyebár. Tehát elég sok minden van, úgyhogy mindent csak hosszabb határidővel tudok bevállalni, meg egy albumborítónál szerintem amúgy is fontos, hogy az ember rá tudjon érezni arra, amit egy adott zenekar gondol, hogy jól tudja képviselni azt, amit ők meg szeretnének valósítani.

 

A közvetlen zenére való alkotásról is kérdeztem:

 

Juhász Tekla: Én nem szoktam olyat csinálni, hogy berakok egy zenét s megpróbálok direkt arra alkotni. Nagyon sokszor van azonban, hogy megőrzöm a hatást, és később bontom azt ki, s amikor megérett, azt valamilyen formában kiadom. De az, hogy annyira közvetlenül, ott helyben, az nekem nem szokott menni. Kicsit időbe telik, mire formát ölt, s akkor tudom hol helyesen, hol helytelenül, de leképezni.

 

A fenti interjú először a Magyar Könnyűzenei és Kulturális Alapítvány webportálján, www.mkka.org.hulett publikálva, 2007.április 16-án.

 

© Zed Zee Zoltán

 


Interjú Vedres Csabával a Kairosz albumáról, valamint Mi az, hogy könnyűzene? c. könyvéről

 

A zongoraművész, zeneszerző, kántor Vedres Csabát mindig is a zenei sokoldalúság jellemezte, termékeny pályája ennek hű lenyomata. A művészt zenekarának, a Kairosz-nak a Periferic Records gondozásában frissen megjelent Áldott idő albumáról, valamint 2006-os Mi az, hogy könnyűzene? című könyvéről kérdeztem.

 

Zed Zee Zoltán: Színdarabokhoz, filmhez, rádiójátékhoz írtál kísérőzenét, több előadóművész albumán segédkeztél, például Kováts Kriszta Titkosírás című albumának zenéjét Te írtad. Egy 1996-os szóló albumodon Liszt-et választottad „társszerzőnek” (kazetta; a Via Crucis meghangszerelése). Zenekari vonalon pedig az After Crying meghatározó tagja voltál, s a Townscream formációban is zenéltél. 2004 vége óta ismét van zenekarod, a Kairosz. Mennyiben más számodra egy adott zenekarral dolgozás, mint amikor szólóban magadnak, vagy másnak írsz zenét?

 

Vedres Csaba: Zenekarban dolgozni felszabadult érzés. Egyrészt azért, mert vannak emberek, akik kimozdítanak a megrögzöttségeimből, másrészt azért, mert a zene igazából közösségi kommunikációs forma, sőt, ennél sokkal több.

 

Z.Z.Z.: Hogyan jött a Kairosz zenekar ötlete? Mesélnél a webportál olvasóknak a tagokról? Hogyan fogadta a közönség a bemutatkozó album anyagát nemrég a lemezbemutató koncerten, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola koncerttermében?

 

V.Cs.: Nagyon nagy örömünkre a közönség jól fogadta a koncertet, több ráadást is adtunk. Hosszú évek szólókoncertjei után nagyon hiányzott már a közös muzsikálás élménye. Feleségemmel, Gyermán Júliával adtunk ugyan közös koncerteket, de ennél többre vágytunk. Egyszer Julihoz Molnár Zsófi – hegedűsünk – érkezett látogatóba. Beszélgetésük után közösen eljátszottak néhány Bartók-hegedűduót. Lenyűgözött a játékuk: nem csak a magas színvonal miatt, hanem azért is, mert nagyon „egy húron pendültek”, hegedűhangjuk is remekül kiegészítette egymást. Évekkel később Zsófinak vetettük föl először Julival, hogy jó volna vele közösen egy zongoraötös-formációban együtt zenélni. Nagy örömünkre volt kedve hozzá. Brácsás jelöltünk már korábban is volt, régi kedves ismerősünk, Fodor Tamás személyében. Zsófi „igen”-je után őt is megkerestük, s neki is volt kedve a közös zenéléshez. Már „csak” csellistánk nem volt. Zsófi több lehetséges és tehetséges muzsikus számát is megadta: egyikükről kiderült, hogy Pejtsik Péter „Stonehenge” c. darabjával diplomázott, ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet iránta és felhívtam. Ő volt Sipos Gergő, két éve a Kairosz tagja. Fodor Tamás fél év múlva, egyéb elfoglaltságai miatt a legnagyobb szeretetben és barátságban elvált a zenekartól. Ismét Molnár Zsófi segített: tőle kaptuk meg több brácsás telefonszámát. Egy koncert erejéig Móré Laci segített ki bennünket (nem is akárhogy!), de a végső megoldást Cs. Nagy Tomi személyében találtuk meg: összeállt a Kairosz.

 

Z.Z.Z.: Bevallom, nekem igencsak tetszik a bemutatkozó albumotok. Odafigyelésre készteti az embert, erre a zenére tényleg nem mondanám, hogy „háttérzene”. Egy képzeletbeli filmben szerintem a dinamikusabb képi eseményekkel együttesen bukkanhatnának fel a számok. Az egyik fotón a zenekar mögött egy festménykiállítás képei láthatóak. Szoktatok számokat festményekre komponálni?

 

V.Cs.: Köszönjük a visszajelzést! Nem szoktunk számokat festményre komponálni, bár a felvetés érdekes, az After Cryinggal adtunk is ilyen koncertet. Idén májusban láttam a sixtusi kápolnában Michelangelo „Utolsó ítélet”-ét. Soha még festmény ilyen elementáris hatással nem volt rám: egyszer megpróbálom majd ennek az élménynek a töredékét zenében visszaadni.

 

 

Fotó © Riesz Ferenc

 

 

Z.Z.Z.: A következő meglepő mondat áll a weboldaladon a Kairosszal kapcsolatban: „Meggyőződésünk, hogy a kortárs komolyzene válságából az egyik lehetséges kifelé vezető út a rocknak, mint zenei köznyelvnek a magas kultúrába való felemelése.”

 

A jelenlegi zongora, két hegedű, egy brácsa és cselló felállást véve alapul, számomra nehezen értelmezhető a fenti kijelentés. Kifejtenéd bővebben? Talán valami olyasmire gondoltatok mint amit az Apocalyptica zenekar a Metallica-val művel?

 

V.Cs.: Tulajdonképpen igen. Az Apocalypticával való hasonlat számomra addig teljesen működőképes, amíg nem kezdenek el torzítót használni. Onnan kezdve nem túl lényeges, hogy a gitár vagy a cselló hangjából csinálnak-e négyszögjelet. A rockban óriási erő van, de egy Mozarton felnevelkedett zenészt, hallgatót erről igen nehéz meggyőzni (joggal), ha csak a külsőségeket látja és az iszonyú hangerőt hallja. Egyik kitűzött célunk az, hogy megmutassuk: ezek a zenék, levetkezve a külsőségeket, sok szépséget, tehetséget, eredetiséget és erőt hordoznak magukban. Ebből a szempontból a System of a Down példaértékű számomra.

 

Z.Z.Z.: 2006-os Mi az, hogy könnyűzene? című könyved élénk visszhangot váltott ki a sajtóban. Vitairatnak szántad, kételyednek adsz hangot azzal kapcsolatban, hogy a komolyzene, s könnyűzene fogalmak teljesen hűen tükrözik-e a mai zenei valóságot. Sokéves szakmai tapasztalatod osztod meg az olvasóval. Hogyan írható körül a mai zene?

 

V.Cs.: Ehhez a válaszhoz egy Szabolcsi Bence kéne! Alapvetően négyféle zenét hallok magam körül: magas zenét (ez elsősorban az intellektust célozza meg), rítus zenét (ez a vallási szertartásokat van hivatva pótolni sztárkultuszostul, hangerősítéstől, mindenestül), alternatív zenét (megmondjuk a társadalomnak nagyon rosszkedvűen, hogy mi nem tetszik nekünk), és konzum-zenét, Kubától Britney Spearsig. A komoly-könnyű felosztás nem fedi a mai zenei valóságot. „Komoly” Boccherini menüettje, Ponchielli „Gioconda” c. operájának részlete az „Órák tánca”, Mozarttól a Kis éji zene, de „könnyű” a King Crimson, az ELP, Chick Corea, Keith Jarrett és sorolhatnám. Ezek túlhaladott fogalmak: véleményem szerint a rockzene lesz az (erre sok jel utal), amelyik megújítja a „komolyzene” mégoly csodálatos, de áporodott repertoárját.

 

A fenti interjú először a Magyar Könnyűzenei és Kulturális Alapítvány webportálján, www.mkka.org.hulett publikálva, 2006. december 19-én.

 

Vedres Csaba az elmúlt években több kiváló művésszel adott koncertet, lépett fel, köztük Lovasi Andrással, a Kiscsillag zenekarral, és Lackfi János költővel. 2011 március 14-én a Nemzeti Színházban a Kossuth-díj-átadás díszelőadásán Lovasi András és a Véletlen zenekar Vedres Csaba közreműködésével előadta az Íme, hát megleltem hazámat c. József Attila versdolgozását. Vedres Csaba hivatalos honlapja:  http://www.vedrescsaba.hu

 

© Zed Zee Zoltán

 


 

Question - Answer - An interview with Glynn Wood, Suzanne Vega's sound engineer

 

 

12/28/04

 

Dazzled by his master work at Suzanne Vega's performances I asked a technical question in email from Glynn Wood, Suzanne's sound engineer in November, 2003. Being a performing singer-songwriter myself, with an interest in recordings and mixing as well, I have learnt a lot from the detailed answer, which, I'm sure, bear the interest of many concert goers! Glynn agreed to use it as an interview with him for the website, Thank you  to him for that too! ( While I was making a longer interview  with Suzanne, I was thinking of including it there, but it would have been too long with that - my interview with Suzanne got published in February 2005 in Magyar Nemzet ).

 

 

Zed Zee Zoltán:Glynn, I'm fortunate enough to have been able to experience your great talent about shaping the sound at Suzanne's performances. The concert here, on Margitsziget sounded marvellous! Are there 'more difficult' or 'easier' venues about the sound for you? So far, I have heard your master work at different places, like open air festivals, big tents, indoor concerts. How is that?

 

Glynn Wood:Thank you very much for your generous compliments about my sound engineering skills and also thank you for your concern after my recent heart attack. I am feeling much better, in fact quite a lot better than before it happened!

 

To answer your question, every venue is different and every venue will have it's own either good or bad characteristics. For the most part, outdoor shows are a little easier than indoor shows as you have less surface for the sound to reflect off. The Margitsziget show is a case in point. It is a wide arena with trees around the outsides and they will absorb rather than reflect sound so what I project from the pa system does not rattle around and become discolored, it remains relatively pure and clean.

 

When I arrive at a venue to do a show I check over the sound system thoroughly to make sure all the components are of good quality, that they are wired correctly and that everything is secure from a safety point of view.

 

After that I tune the system to the environment so that it will sound as good as it possibly can. This is one of the most important things to be able to do as a concert sound engineer. I use my own voice through a specific microphone and I know how it should sound through any PA system, I then use the PA systems equalization unit to make it sound exactly as I know it should. This involves walking all round the auditorium while making adjustments so that it sounds right everywhere and not just at the sound console. As I have been working for Suzanne for 4 years now I have an intimate knowledge of her voice and can make small adjustments to the system that will enhance her vocal and make it clear and yet full sounding without it overwhelming the band and without the band overwhelming her vocal.

 

 

 

 

Photo © Ben Thomas

 

Undoubtedly there are great differences between venues and when it comes to indoor shows the problems of 'live' acoustics can be magnified hugely.

 

The worst kind of venue is that which was designed for acoustic music such as orchestral auditoriums and which have a long natural reverberation decay time. No matter how well you tune the pa you cannot compensate for a big reverb. At the other end of the spectrum there are venues which are so 'dry' that they eat up the sound and seem very sterile to the audience. A room with a natural decay time of around 1/2 to 3/4 of a second makes me the happiest and unless it has some strange internal shapes I should be able to make a good job of the concert.

 

Suzanne and her band are fine musicians and provide me with an excellent sound source to work with. As long as the PA system is of good quality (and I specify what I want before ever arriving at a venue) then the audience will be treated to superb performance that they will remember for a long time to come.

 

 Published on December 28, 2004on www.suzannevega.comin its Press section

 

         Over the years Glynn has become a good friend of mine. He has helped me with a lot of useful pieces of technical tricks as well - either live, or in the studio.  Next to Suzanne Vega, Glynn has worked with other world-wide acknowledged, special artists like Sinead O’Connor, Vanessa-Mae,  guitar legend Frank Zappa’s son Dweezil Zappa and his band Zappa Plays Zappa, living guitar hero Steve Vai, and some members of The Clash.

On 24 July, 2009 , for example, I asked Glynn about his view on some tc.electronic gear that I was planning to get, and he answered the next:

 

Glynn Wood: I checked out the TC unit you emailed me about, it seems like a cool piece of equipment. I have an R4000 reverb that they graciously gave to me and am familiar with a lot of their gear, it's all high quality stuff and their finalyzers are in studios worldwide, great mastering machines.

 

         Here's an interesting 10-minute video from 2010 where Glynn tells about his favourite Waves plug-ins and more:

http://www.youtube.com/watch?v=f8hvuTORaIA

 

         In an sms on 31 March, 2013, I told Glynn about my new acquisition, the Line6 POD HD500 guitar gear, praising its great sound, and in his quick reply he wrote the next:

 

Glynn Wood:  Hey Z. Hope you're having a good Easter holiday. I'm relaxing in New Orleans for a week with friends. I have a Pod x3 and I love it, you can download patches from the web for it too. Enjoy. Cheers.

 

Thanks to Glynn, later one of his skilled musician friends, guitarist James Santiago gave me some detailed answer to my technical questions about POD HD500 :)

(c) Zed Zee Zoltán